- English
- Español
- Português
- русский
- Français
- 日本語
- Deutsch
- tiếng Việt
- Italiano
- Nederlands
- ภาษาไทย
- Polski
- 한국어
- Svenska
- magyar
- Malay
- বাংলা ভাষার
- Dansk
- Suomi
- हिन्दी
- Pilipino
- Türkçe
- Gaeilge
- العربية
- Indonesia
- Norsk
- تمل
- český
- ελληνικά
- український
- Javanese
- فارسی
- தமிழ்
- తెలుగు
- नेपाली
- Burmese
- български
- ລາວ
- Latine
- Қазақша
- Euskal
- Azərbaycan
- Slovenský jazyk
- Македонски
- Lietuvos
- Eesti Keel
- Română
- Slovenski
- मराठी
- Srpski језик
mi az elveszett hab öntvény
2023-07-17
Elveszett hab öntés, más néven evaporatív mintaöntés, egy öntési eljárás, amelyet összetett fém alkatrészek előállítására használnak. Ez egyfajta befektetési öntési módszer, amely abból áll, hogy a kívánt alkatrészről habmintát készítenek, azt tűzálló anyaggal vonják be, majd a habot elpárologtatják, így egy üreg marad, amelyet később megolvadt fémmel töltenek meg.
Íme egy lépésről lépésre áttekintés az elveszett hab öntési folyamatáról:
Mintakészítés: A jellemzően expandált polisztirolból (EPS) készült habmintát CNC megmunkálással vagy kézi faragással készítik. A minta a kívánt fémrész pontos mása, beleértve annak minden bonyolult részletét.
Minta összeállítás: Több habminta van rögzítve egy habkapurendszerhez, amely csövekből, kapukból és felszállókból áll. A kapurendszer utakat biztosít az olvadt fémnek az üregbe való beáramlásához, és segít a gázok kiszellőztetésében az öntési folyamat során.
Mintás bevonat: A habmintázat-szerelvényt tűzálló bevonóanyaggal, például kerámiarészecskékből vagy tűzálló festékből készült szuszpenzióval mártják vagy szórják be. Ez a bevonat segít létrehozni egy héjat a minta körül, és méretstabilitást biztosít az öntési folyamat során.
Mintaszárítás: A bevont habmintát hagyjuk megszáradni, biztosítva, hogy a tűzálló anyag szilárdan tapadjon és szilárd héjat képezzen. Ez a szárítási folyamat kemencékkel vagy más módszerekkel felgyorsítható.
Mintabeágyazás: A megszáradt habminta-szerelvényt lombikba vagy formázólombikba helyezzük, és laza homokot vagy más tűzálló anyagot csomagolunk köré. A lombik jellemzően egy kétrészes öntőformából készül, egy csappal (felső rész) és egy húzóval (alsó rész).
Olvadt fém öntése: A beágyazott habmintázatú lombikot biztonságosan lezárjuk, és olvadt fémet, például alumíniumot, vasat vagy acélt öntünk a lombikba. A fém kitölti az elpárolgott habmintázat által hagyott üreget, felveszi formáját és alkotja a végső részt.
Hűtés és megszilárdulás: A kiöntött fém a formán belül lehűl és megszilárdul, fokozatosan felveszi a minta formáját. A hűtési idő a felhasznált fémtől, valamint az alkatrész méretétől és összetettségétől függ.
Felrázás és befejezés: Miután a fém megszilárdult és kellően lehűlt, a lombikot eltávolítják, és a homokot vagy a tűzálló anyagot lerázzák, hogy felfedje az öntött fémrészt. A kívánt felületminőség és méretpontosság elérése érdekében az alkatrész további kikészítési folyamatokat igényelhet, mint például csiszolás, csiszolás vagy megmunkálás.
Elveszett hab öntésszámos előnnyel rendelkezik, beleértve a bonyolult formák előállítási képességét bonyolult részletekkel, a hagyományos öntési módszerekhez képest alacsonyabb szerszámköltséget, valamint az elválasztási vonalak vagy a szögek kiküszöbölését. Vannak azonban bizonyos korlátai is, például korlátozott anyagválaszték (bizonyos fémek nem alkalmasak erre az eljárásra), és lehetséges nehézségek a végső öntvény porozitásának szabályozásában.
Íme egy lépésről lépésre áttekintés az elveszett hab öntési folyamatáról:
Mintakészítés: A jellemzően expandált polisztirolból (EPS) készült habmintát CNC megmunkálással vagy kézi faragással készítik. A minta a kívánt fémrész pontos mása, beleértve annak minden bonyolult részletét.
Minta összeállítás: Több habminta van rögzítve egy habkapurendszerhez, amely csövekből, kapukból és felszállókból áll. A kapurendszer utakat biztosít az olvadt fémnek az üregbe való beáramlásához, és segít a gázok kiszellőztetésében az öntési folyamat során.
Mintás bevonat: A habmintázat-szerelvényt tűzálló bevonóanyaggal, például kerámiarészecskékből vagy tűzálló festékből készült szuszpenzióval mártják vagy szórják be. Ez a bevonat segít létrehozni egy héjat a minta körül, és méretstabilitást biztosít az öntési folyamat során.
Mintaszárítás: A bevont habmintát hagyjuk megszáradni, biztosítva, hogy a tűzálló anyag szilárdan tapadjon és szilárd héjat képezzen. Ez a szárítási folyamat kemencékkel vagy más módszerekkel felgyorsítható.
Mintabeágyazás: A megszáradt habminta-szerelvényt lombikba vagy formázólombikba helyezzük, és laza homokot vagy más tűzálló anyagot csomagolunk köré. A lombik jellemzően egy kétrészes öntőformából készül, egy csappal (felső rész) és egy húzóval (alsó rész).
Olvadt fém öntése: A beágyazott habmintázatú lombikot biztonságosan lezárjuk, és olvadt fémet, például alumíniumot, vasat vagy acélt öntünk a lombikba. A fém kitölti az elpárolgott habmintázat által hagyott üreget, felveszi formáját és alkotja a végső részt.
Hűtés és megszilárdulás: A kiöntött fém a formán belül lehűl és megszilárdul, fokozatosan felveszi a minta formáját. A hűtési idő a felhasznált fémtől, valamint az alkatrész méretétől és összetettségétől függ.
Felrázás és befejezés: Miután a fém megszilárdult és kellően lehűlt, a lombikot eltávolítják, és a homokot vagy a tűzálló anyagot lerázzák, hogy felfedje az öntött fémrészt. A kívánt felületminőség és méretpontosság elérése érdekében az alkatrész további kikészítési folyamatokat igényelhet, mint például csiszolás, csiszolás vagy megmunkálás.
Elveszett hab öntésszámos előnnyel rendelkezik, beleértve a bonyolult formák előállítási képességét bonyolult részletekkel, a hagyományos öntési módszerekhez képest alacsonyabb szerszámköltséget, valamint az elválasztási vonalak vagy a szögek kiküszöbölését. Vannak azonban bizonyos korlátai is, például korlátozott anyagválaszték (bizonyos fémek nem alkalmasak erre az eljárásra), és lehetséges nehézségek a végső öntvény porozitásának szabályozásában.
